2022. jún 27.

Kettészakadt az ország, lassan nem lesz ami a boltokba kerüljön

írta: Farmer lánya
Kettészakadt az ország, lassan nem lesz ami a boltokba kerüljön

Lehet itt nagy szavakat említeni, lehet elmondani, hogy a mezőgazdászok így meg úgy, de azt ne felejtsük el, hogy mi azért dolgozunk, hogy élelmiszert állítsunk elő. Belemehetünk persze, hogy milyen formában, de egy biztos nélkülünk nincs élelmiszer.

De nézzük is meg miről is van most szó.

img_2404.jpg

 Fotó: www.met.hu

Nyugaton még még jó a helyzet, azonban keleten aszály van. A keleti régióban több mint 100 éve nem volt ekkora aszály és itt nem nem a gazdák megint panaszkodnak kategóriát kell magunk előtt látni, hanem azt, hogy ennek nagyon komoly következményei lesznek az élelmiszer-ellátásban. Magyarország keleti régiója elesett, mindemellett számos országban olyan mértékű aszály van jelen, amely az élelmiszer ellátást igenis nehezíteni fogja. Ezt persze nem a mai napon fogjuk észre venni, hanem szépen lassan, mikor kifogynak, vagy épp nagymértékű drágulással lesznek elérhetőek az alapvető termékek a boltokban.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a mi kis házunk táján. 

Mit is csinálunk, mi a feladatunk?

dsc_0207.JPG

Fotó: Tóth Diána Tiszagyenda határa

Növénytermesztőként, a legfőbb feladatunk a termelés, minél jobb minőségben, minél több terményt előállítani, amit számos helyen tudnak felhasználni, mint például a különböző malmokban, ahol ugye tudjuk, hogy a lisztet őrölik, vagy épp az állattenyésztéshez segítünk be, hogy húsáru és tejtermék kerüljön a boltokba később az asztalokra.

Hiteles forrás lehet egy termelő?

Sajnos ott látom továbbra is a nagyon nagy bajt, hogy a szakmában tevékenykedő, gyakorlattal rendelkező gazdatársadalmat mindig elfelejtik megkérdezni, hogy mi is a helyzet jelenleg a mezőgazdaságban. Mire is gondolok? A múlt héten több agrár média is azt az információkat közli, milyen remek gabona árak vannak, a gazdák jó, közepes termésre számítanak, a gazdának kapják a támogatásokat, újabb pályázati lehetőségek (pl. öntözésfejlesztés), a gazdák jó évnek néznek elébe..... és persze még sorolhatnám.

img_2396.JPG

Fotó: Tóth Diána Tiszagyenda határa

Akkor most mondom mi a helyzet.

Keleten katasztrófa, június 27-én nemhogy az árpa betakarítással végzett a gazdák 90%-a 2-3t/ha termésátlaggal (Normál esetben, hogy tudjuk hozni az "elvárt" szintet minimum 5-6t/ha és inkább fölötte a megszokott) , hanem már bőven benne vannak a búza aratásban hasonló, vagy inkább kisebb terméseredményekkel. A baj nem kicsi.., valahogy túléljük, de mi fogja tartani bennünk a lelket? Napraforgó, kukorica sok helyen térdig ér, vagy még addig sem, éppen hogy létezik, több területen pedig már el is száradt. Mit jósol nekünk az időjárás? Semmi jót, hiszen a következő napokban légköri aszály várható, 30%-kal kevesebb páratartalommal, megspékelve 38 fokos hőmérséklettel.

img_2399.JPG

Fotó: Tóth Diána Tiszagyenda határában

Persze itt még nincs vége, azt már tudjuk, hogy az idei év a túlélés éve lesz, de vajon fogunk tudni vetni ősszel? Tudunk majd talajmunkát végezni a betonkemény talajon? Tudjuk majd teljesíteni, amit elvárnak tőlünk?

img_2402.JPG

Fotó: Fenyődi Andrea Füzesgyarmat határa

 A COVID alatt minden mezőgazdaságban élő dolgozott, hogy ne álljon le az élelmiszer-ellátás, nem fogott ki rajtunk a vírus, de az időjárás megállít bennünket és mondom nem tehetünk mást csak bízunk!

Öntözés

Az elmúlt napokban láttam pár FB posztot, ahol már kezdenek beszélni a gazdák, képekben mutatják meg mi a helyzet a keleti régióban. A hozzászólásokat olvasva gyönyörűen megmutatja, hogy nagyon sokan teljesen "vakon" vannak. Kommentek hada kép nélkül, persze a fotelből ülve a következő: Miért nem öntöztök? Nem kellett volna terepjárót venni, inkább vettél volna..., Miért nem használjátok a régi öntözőket? Annyi támogatást kaptok, jobb lett volna előre gondolkozni...

Na már most, öntözni most nem olyan egyszerű, hogy kimegyek a csatornához megnézem van e benne víz, rácsatlakozok egy szivattyúval és már mehet is . Arról nem beszélve, hogy amikor már a komp sem jár a Tiszán, az alacsony vízállás miatt, akkor valójában miről is beszélünk?

Alapból több ponton sem áll meg az elmélet:

Egyrészt ma már mindenhez külön engedély kell! Szeretnél öntözni egy adott területen semmi gond ad be a hatósághoz, hogy kapjál vízjogi engedély persze első körben csak „elvi engedélyt” aztán talán már megkapod a véglegeset is. Mindehhez ugye egy tervezőt is meg kell bízni, aki mint a házépítésnél megtervezi neked, hogyan is jut majd oda a víz a területedre.

Itt jön a következő gondolat, a víz jön a csatornán, esetleg érintkezik egy úttal és akkor megnézzük ki a tulajdonos mindennek, hiszen a hozzájárulása nélkül nehogy azt gondold, hogy bármit is tehetsz.

Lekéritek a tulajdoni lapot és észreveszitek, hogy osztatlan a „kivett közforgalom elől el nem zár magánút”, amiben mondjuk már többen elhaláloztak, tehát lehetetlen, hogy aláírják a hozzájárulást neked, vagyis azon a területen már nem tudsz öntözni. Ugye azt azért látjuk, hogy ennek nem kevés a költsége sem, csak addig amíg egyáltalán a gondolattal játszunk. A kivitelezés pedig így is, úgy is több év.

A nagyok szemlélete

img_2326.JPG

Fotó: Tóth Diána Tiszagyenda határában

Nagyon kíváncsi leszek arra, mi kell még ahhoz, hogy a „nagyok” végre kimondják, hogy a baj nem kicsi, a keleti régiót súlyosan aszálykárosnak kellett volna már tekinteni! Azt gondolom aki termel, az tisztában van a játékszabályokkal, ahogy mondtam tesszük a dolgunkat, fizetjük, amit előírnak nekünk és ez megy is addig, amíg nekünk lenne szükségünk segítségre. Mondja már meg valaki miért kell még jobban a termelőket azzal terhelni, hogy ha véletlenül szeretne aszálykárt bejelenteni, akkor a legfontosabb kérdések egyike, hogy mikor műtrágyázott először. Arról nem is beszélve, hogy bejelentés után várjunk 15 napot, hogy egy szakértő leszemlézze? Persze, ha véletlenül learattál, mert nem tudtál tovább várni, hiszen a termény szárad, a madarak, a szél pedig nem segít azon, hogy azt a kicsit betakarítsd, akkor buktad. Valaki azt mondta nekem, hogy tájékozatlanok vagyunk, de kérdezem, hogy a miért is nem hívták erre fel a termelők figyelmét, hiszen az elmúlt 30 évben persze, ahogy emlékszem, nem volt ilyen, akkor honnan is kellene ezt tudni mik a lépései egy ilyen súlyos káreseménynek? Nem az lenne a dolga a kamarának, hogy az érdekeinket képviselje és felhívja a figyelmet arra, mit kell tennünk, ha baj van?

 img_2406.JPG

Fotó: Fenyődi Andrea Füzesgyarmat határa

Merre tovább? Nem tudjuk egy biztos egyelőre kitartunk, reménykedünk, hiszen mást nem tehetünk.

Szólj hozzá

blog mezőgazdaság aszály élelmiszer