A mai modern társadalomban tényleg elítélendő, ha valaki gyermeket vállal és közben építi a karrierjét? Tényleg fontos különbséget tenni ki jó és ki rossz anya, annak kapcsán, ha esetleg van olyan, aki dolgozik egy kisbaba mellett? Miért van az, hogy a kis országunkban ott tartunk, hogy ha valaki nem csak azt választja, hogy a gyerekneveléssel foglalkozzon, máris "károgunk"? A körülöttünk lévő országokban már rég túl vannak ezen, nem véletlen. Persze lehetne ezen vitatkozni, de felesleges.  Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a családok minőségi időt tudnak együtt tölteni. Tudjátok, ha anya boldog, a gyerkőc is az.  Hiszem, hogy megéreznek mindent a kis csöpségek.

Természetesen senkit nem akarok megbántani, nem az a célom, inkább csak szeretnék rávilágítani arra, hogy felesleges a csúnya nézés, ha arról beszélek, hogy igen velem van a pici, akár egy üzleti megbeszélésről legyen szó, akár szét kell nézni a területeken.

Várandósan

Ahogy kiderült, hogy kismama vagyok és a jövő évben egy kisbabával együtt fogunk dolgozni, jöttek a nagy gondolatok, mondhatom, hogy ijesztgetések „minimum 3 évre kiestél a körforgásból”, „van már helyetted ember, aki elvégzi a te munkádat?”, vagy a kedvencem „hidd már el, a kettő együtt nem fog menni”.  Mit is mondhatnék? Egyik sem jött be, hogy miért? Azért, mert nem hittem ebben, de hittem magamban és a családomban, tudtam, hogy ami velem történik egy csoda, nem lehet gátja semminek, ami inkább előre visz, minthogy hátráltasson.

Védőnői megbeszélések

Imádtam...ja nem. A hideg is kirázott, mikor menni kellett a kötelező kontrollra, nem azért mert derogálna vagy ilyesmi, hanem azért, mert nem tudott nekem segíteni, miben is tudott volna? Azért van az orvos, ha gond van, vagy információra van szükségem oda kell menni. Minden egyes alkalommal, mikor a végéhez értünk a beszélgetésnek megkérdezte van e kérdésem, mondtam, hogy nincs. „De miért nincs? Mások listával készülnek” Mondtam, hogy mások ráérnek ezzel foglalkozni. Természetesen abban az esetben, ha minden rendben van. Ez nem azért írtam le, hogy valakit megsértsek, csak azt akartam kifejezni, hogy tud vállalkozó lenni egy nő abban az esetben is, ha kismama, akkor is öröm ennek az állapotnak a megélése, de mellette a vállalkozásunk is tud virágozni.

Szülés után

Mikor megszületett a kislányom másnap már intéztem az adott évre a tavaszi műtrágya, vetőmag megrendeléseket. Mikor hazajöttünk a kórházból, a 6 hét letelte után máris autóban ültünk és intéztünk a teendőinket. Természetesen nem a munka volt az első, de nem lehet a kettőt elválasztani egymástól. Igen fáradt voltam sokszor, ma is az vagyok, de a  gyerekem, a cégem az ami pörgeti a napjaimat, ami előre visz, ami motivál.

Támogatás

Igen, tudom, hogy „szerencsém van” nem volt hasfájós a drágám, éjszaka is alszik. Miért van így nem tudom, a védőnő, akit azóta megkedveltem, mindig azt mondja kiegyensúlyozott baba, látszik a szülői háttér. Biztosan jobban tudja, látott egy pár családot. Azt tudom, hogy igen sokat köszönhetek a nagyiéknak, a családnak, mert ott vannak és támogatnak, ha el kell intézni valamit, ott tudom hagyni a picit. Azt persze hozzáteszem, ha nem lennének, akkor is megoldanánk, mert az élet nem áll meg.

Elsőre ítélkezni, de miért?

Egyik este, mikor jöttünk haza, egy néni odaszólt „jajj szegény gyerek, miért cipeljük állandóan?”. A nénivel mindig találkozunk reggel és este. Most mondhattam volna én is, hogy miért nem tetszik aludni? Persze nem mondtam, nem is lett volna értelme, de miért lenne a kislányom szegény? Bárki ránéz egy életvidám, mosolygós, mindenre kíváncsi tekintetekkel találja szembe magát. A megfelelő ütemben fejlődik, ahogy kell. Minden gyerek más, minden gyerek máshoz van szokva. A kislányom megszokta, hogy szunyóka az autóban, reggel és este, oda és hazafele. Megszokta, hogy folyamatosan megyünk, mindig vágyik valami újra. Mégis első ránézésre el lettem ítélve, mert eltértem az elvártól.

Vállalkozó anyukák

Azt tudom mondani, ezt csak az érti meg, aki maga is vállalkozó. Miért? A saját vállalkozásod, a saját céged te magad vagy, te hoztad létre és formáltad a gondolataidra, intuícióidra. Vessenek rám követ, de a saját gyerekedhez tudom hasonlítani, mind a kettőnek szüksége van rád, fogod a kezüket. A kettő nem állhat egymás útjába, csak úgy működőképes, ha párhuzamosan haladnak egymás mellett, na jó valamelyik mindig kicsit előrébb van, amin épp nagyobb a fókusz. Jelen esetben a kislányom, de ahogy nappal alszik máris dolgozom, ahogy este leteszem éjszaka kinyitom a gépet, közben a telefonon bármikor elérhető vagyok, mert vannak helyzetek, amit csak akkor, abban a pillanatban aktuális. Abban az esetben, ha azt mondom lehetséges, mindkettőben helyt állni, akkor rossz anya lennék? Kinek a szemében? Ha az ilyen és hasonló gondolatokra hagyatkoznék, ki se kellene lépni a házból, mert mindig van valakinek valami igazán értékes mondandója. Mellesleg ki ismeri Gazdagmamit?

Játszótéri anyukák

Azt mondták nekem, hogy csak akkor tud fejlődni a gyerkőc, ha megvan a megszokott napirendje, amit nem érdemes változtatni, mert jön a hiszti. Megkérdeztem, hogy mire gondol. Ekkor jött, a szokásos reggeli, játék stb., de ami megcsapta a fülem, a játszótéri élmények, hogy ott milyen jó a gyereknek. Egy gyereknek? Oké ezt értem, de még jelen esetben egy kisbabáról beszélünk, aki a babakocsiban tartózkodik, mert még ülni sem tud, csak feküdni. Erre válasz, hogy milyen jó neki, mert addig is levegőn van,  ők meg beszélgetnek az anyukákkal... Vagyis az értelmezésemben ez a napi rutin kinek is szól? Az anyukának vagy a gyereknek? Tisztelet persze a kivételnek, de megint az ítélkezés, miért gondolja magát jó anyának és miért gondol engem rossznak?

Minden egy döntés

Egyik barátnőmet megkérdeztem egyszer, hogy miért nem vállalkozik? Volt előtte egy jó lehetőség, de ő az alkalmazotti szerepet választotta. Azt mondta, a szülei világ életükben vállalkozók voltak, nem volt szabadságuk, pár napnál többet nem töltöttek az otthonuktól távol, miközben folyamatosan dolgoztak. Neki viszont arra van szüksége, hogy kitapossa az útját egy cégnél, a munkaidő végével leteszi a tollat, kilép az ajtón és nem foglalkozik a munkával. Kiveszi a szabadságát, a gyerekvállalásnál kihasználja a maximális időt, amíg otthon lehet és pont. Nem vágyik másra.

Számára ez volt a döntés, számomra a vállalkozói lét, mindenki dönthet, vagy így, vagy úgy. Csak ne felejtsük el ezt tiszteltben tartani. Ne mondjuk, hogy neki könnyű, mert vállalkozó, vagy épp azért, mert nem az. Minden csak egy döntés!