Megszámolni sem tudom, hogy hányszor kapok egy rácsodálkozó nézést, vagy esetleg fura megjegyzéseket, mikor elmondom, hogy mivel is foglalkozom, hogy a mezőgazdaságban találtam meg, ami boldoggá tesz. Úgy néznek rám, mintha nem e világi lennék.

Tényleg ennyire meglepő ha egy nő egy „férfias” szakmát választ?

Egy kis visszatekintés

Nem ismeretlen a nők számára a mezőgazdasági munka. Beszélhetünk mind a szellem, mind a fizikai részéről is, hiszen nem gyakran többet bírnak, mint a férfiak. A nők a régi időkben is elvégezték a házi munkát, életben tartották a családot, gondozták az állataikat, művelték a kertjüket. Legtöbbjük mind e mellett dolgozott az akkori munkaszervezetekben, ahol részt vettek a növénytermesztési munkálatokban. Az 1940-es években aratás idején is együtt dolgoztak kint a szántóföldön a nők és férfiak, a  férfiak voltak a kaszások és utánuk haladtak a nők, akik a búzát „kévébe” kötötték. Tekinthetünk korábbra is, ahol az asszonyok munkaeszköze az aratósarló volt és a férfiak kötötték a kévét. Ugyanazt élték át, mint a férfiak, kint a melegben egész nap, hajolgatni, emelni stb. Akkoriban ez természetes volt.

Napjainkban

Ma újra kezd erősödni a nők szerepe, hiszen régen is nagyban hozzájárultak a vidéki élet minőségéhez. Ha egy nő sikeres, az a tapasztalatom, hogy olyan, mintha versenyre hívná a férfiakat. Pedig erről szó sincs, hiszen bármilyen területről is legyen szó mindkét félnek megvan a maga szerepe. A mezőgazdaságban sincs ez másképp. Alapvetően a családi vállalkozások nagy többségében, a férfi vállalja a növénytermesztési, állattenyésztési munkák intézését, a nő pedig a hivatali ügyintézéseket, kötelezettségek papírozását, a háttérmunka irányítását. Egyik férfi ismerősömet kérdeztem, miért nem ő intézi az adminisztrációt, mire a válasza csak annyi volt, hogy ő sosem lesz olyan precíz, és türelmes mint a felesége. A felelősséget nem lehet megosztani, minden munkafolyamat egyaránt fontos, nincs egyik a másik nélkül. Ha nincs termés, nincs jövedelem, ha ezt nem tudjuk megfelelően adminisztrálni elveszíthetjük a bevételünket.

Traktoros lányok

A különböző mezőgazdasági oldalakon mostanában egyre jobban előtérbe kerül, hogy fiatal hölgyek mutatják meg képeiket, ahogy a traktoron ülve kint dolgoznak a szántóföldön, vagy az állataikat gondozzák, a férfiakkal megegyező munkákat végezve. Milyen dicséretes!  Úgy érzem a mezőgazdaságban is elindult egy teljesen új irány. A közösségi média világa, a megosztások, a különböző posztok, fényképek segítenek elfogadtatni, hogy nők hasonló vagy ugyanolyan részt vállalnak a mezőgazdasági munkában, mint a férfiak. Minél többet látnak az emberek ebből a világból, annál természetesebbnek tűnik.

Bölcsészettudományi karról a vidékre

A tavalyi évben volt szerencsém elmenni az Etyeki Piknik elnevezésű rendezvényre, ahol az egyik pincében egy kedves család fogadott bennünket, ahol a feleségé volt a főszerep, ő tájékoztatott az általuk palackozott borokról, ami saját szőlészetükből származott. Beszélgetésünk során kiderült, hogy ő tősgyökeres pesti, de egyik nap elege lett és a családjával együtt ideköltöztek. Megtanulták hogyan is lehetnek borászok. Azt mesélte, hogy nagyon nehéz volt ugyan, hiszen még vidéken sem nagyon jártak, nemhogy még itt dolgozzanak, éljenek, de most már elmondhatja, hogy a legjobb döntést hozták.

Elvárások

Ettől függetlenül azt gondolom, hogy azért mindig többet kell bizonyítani egy nőnek, hogy megállja a helyét a szakmában. Rengeteget kell tanulni, fel kell venni a kesztyűt. Mikor én kezdtem igen sok falba ütköztem, mondván, hogy úgysem értek hozzá, ezt nem tudom megtanulni, hiába végeztem agrár egyetemet. Igen nagy kitartás és erő kell, mert sajnos sokat tud csalódni az ember, de persze vannak, akik segítenek is minden hátsó szándék nélkül. Bíztam magamban és milyen jól tettem. Nekem sokat számított, hogy volt illetve van mellettem olyan, aki támogat, aki mellettem áll.

Elhivatott példaképek

Nem nagyon kell bemutatnom a következő hölgyeket. A szakmában nagy sikereket értek el, nemcsak hogy el tudták fogadtatni magukat, hanem egy olyan mércét állítottak fel, amit bárki példa értékűnek mondhat.  

Ilyen például:

Birkás Márta a Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi tanár, tanszékvezető

Kiss Eliza Földművelésügyi Minisztérium, kiemelt borágazati ügyekért felelős miniszteri biztos

Süle Katalin a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökségi szóvivője 

Összességében hölgyeim a lényeg, hogy nem szabad feladni, ha ezt a szakmát választjuk sikeresek lehetünk, csak legyünk türelmesek, kitartóak és elhivatottak. A többi jön magától!