Helyt állni a mezőgazdaságban nem csak nőként, hanem anyaként is

Amióta az eszemet tudom, mindig a mezőgazdasághoz fűzött valami különleges, valami megmagyarázhatatlan vonzalom. Mindig is tudtam, hogy ide tartozom ebbe a közösségbe, ebbe az életformában, a mezőgazdaság a hivatásom. Egy nagyon jó barátom mondja mindig, hogy 1 hektár föld olyan lázba hoz, mint másokat egy Joy napok. Igen nem vagyok tipikus nő, nem azt mondom, hogy különleges lennék, véletlenül sem, csak más érdekel, másra fordítom minden időmet. Nem vagyok fáradt, ha reggel 5 órakor, vagy nyáron késő este akár 10 órakor is kint kell lennem a területeken, azonban nagyon el tudok fáradni még csak a gondolatától is, ha valamilyen „csajos” dolgot kell csinálni pl.: főzni, vásárolni.

napras.jpg

Egy nő esetében, akárki akármit is mond, legyünk őszinték, nem egyszerű egy férfiak által uralt világban helyt állni. Lehetünk céltudatosak, magabiztosak, jók, de mennyire tudjuk levetkőzni érzelmeinket? Mennyire tudunk erősek maradni egy egy fontos kérdés megvitatásában? Mikor tudjuk magunkat olyan helyre pozicionálni, hogy elfogadják a döntéseinket, elfogadják, hogy igenis értünk a szakmához és itt a helyünk.

Szeretem a szakmám, szeretem azt amit csinálok, és ahogyan csinálom. Igen ez is egy férfias szakma, mint rengetek minden még, mégis valamiért néha úgy érzem, hogy olyan zárt közösségben dolgozunk, ahova nagyon erős akaraterővel, következetes munkával lehet csak befogadást nyerni. Van egy pár példám, hogyan támadtak, nem egyszer nem kétszer és még biztos is, hogy lesz rá precedens, de nem adom fel, lehet megszédülök, az is lehet, hogy elesek, de mindig fel fogok állni és tovább megyek. Mikor kicsit panaszkodom, akkor mindig azt kapom a közeli jó barátoktól, hogy ez mind azért van, mert nő vagyok és nem félnek tőlem. Tényleg félni kellene? Tényleg azért van, mert nő vagyok?

Milyen rendezvényeken érdemes megjelenni?

A mai napra eljutottam odáig, hogy csak megválogatott rendezvényekre és eseményekre megyek el, szinte csak arra, ahol tanulhatok valami újat, amit később alkalmazni is tudok és általában, ami egy napos. Nem azért, mert annyira válogatós lennék, vagy mert éppen egyik rendezvény sem felel meg nekem. Nem erről van szó, hanem arról, hogy igenis még mindig vannak azok a típusú emberek, akik a „ki ha én nem” címszóval, egy pár kupica pálinka után bepróbálkoznak, majd ha a számukra nem megfelelő választ kapják, máris egy kedves megbélyegzett címet adják neked, persze ha belemennél akkor is...., de így meg főleg.

Sosem hívtam fel magamra a figyelmet azzal, hogy „lenge” öltözetben érkezzek meg a terepszemlére, vagy bármilyen eseményen kihívóan viselkedjek, mégis megszámlálhatatlan történet kering meg nem történt eseményekről. Vajon azért, mert igazából ők félnek tőlünk, hogy jobbak lehetünk a szakmában? Természetesen ebben az esetben is tisztelet a kivételnek, nem akarok senkit sem megsérteni, csak mindig belefutok egy olyan emberbe, aki másnak hiszi magát.

Eljött az idő

julie-johnson-514058-unsplash.jpg

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy mindig is attól féltem, ha nem vagyok naprakész, nem vagyok elég felkészült, akkor lesöpörhetnek az útról, arról az útról, ami az életem, jóban rosszban. Nem véletlen, hogy csak most jött el számomra azaz áttörés, hogy igen felkészültem arra, hogy egy kis szünetet tartsak, és ezzel egyidőben anyává váljak, és igen menni fog, tudom hogy meg tudom csinálni, tudom, hogy helyt tudok állni, mind a szakmában, mind pedig otthon, egy gyerek mellett. Hogy miért? Azért, mert bízok magamban, és olyan környezetet sikerült az évek során kialakítani, akik mellettem vannak, támogatnak és bármilyen formában számíthatok rájuk.

Facebook oldaldoboz

Gazdálkodás a következő generáció szemével