Mikor töltődik fel egy mezőgazdász?

Emlékszem még gyerekkoromban mikor szeptemberben visszamentünk az iskolába, mindenki arról áradozott, hogy milyen jó is volt a nyári tábor. A barátaim szinte minden táborban voltak, amire csak lehetőségük volt, a Balatonon, vagy, ahogy épp hívták kézműves tábor stb.. Hát ez majdnem nálam is így volt… bár igen szívesen meséltem a dinnyeföldi élményekről.

tony-ross-395568.jpg

Nyári időszak

Többször említettem már egy mezőgazdásznak a nyár a szezon, akkor érik be az egész éves munka. Igazából, már ahogy elvetjük ősszel a gabonát nem tudom, hogy csak én vagyok e így ezzel, de már azt várom, hogy először beindítsuk a kombájnt. Valahogy olyan adrenalinnal tölt el az aratás első pár napja, hogy azt nem is tudom leírni pontosan. A kombájnos szokta mondani, hogy az első pár hét pörgeti őt is, már július végén azért nem annyira lelkes…

Miről szól a nyár másoknak?

tomas-salas-81161.jpg

A mezőgazdászokon kívül mindenki a nyári szabadságokat várja, hogy a pihenjenek, feltöltődjenek, már januárban tervezik hova is menjenek nyaralni, maradjanak itthon vagy esetleg válasszák külföldöt. Szállások keresése, fesztiválokra való regisztrációk, az arra való összeg megkeresése jellemzi az addigi napokat. A Facebook-on csak azt olvashatjuk nyáron, hogy ki milyen koncerten, a magyar tengerparton, vagy külföldön fogyassza a finom koktélokat a 40 fokban.

Miről szól a mezőgazdászoknak?

meric-tuna-186605.jpg

Amiben megegyezünk másokkal az, hogy a nyár nálunk is három hónap, június, július és augusztus, 40 fok, és napsütés. Minden másban eltérünk. Bár lehet, hogy én már kicsit fanatikus vagyok, de imádom azokat a napokat, mikor ott állunk a kombájn mellett, érzem a gabona tarló illatát még akkor is, ha az árpa tarló felsérti a lábamat és a portól elkezdek viszketni. Azt nem mondom, hogy a nagyon meleg napokon nem esne jól a víz mellett feküdni, de egyáltalán nem vágyom rá. Sokkal többet jelent a kombájnban ülni elemezni, hogy mindent jól csináltunk e a 9 hónap alatt, akkor és ott használtuk az anyagokat amikor kellett, ha nincs olyan termés amire számítottunk, akkor vajon hol rontottuk el?

Tavasztól őszig

A tavaszi fejtrágyázással kezdődik a munka a mezőgazdaságban, onnantól kezdve őszig meg sem állunk. Folyamatosan dolgozunk, minden egyes nap körbe járjuk a területeket, hogyan fejlődnek a növények, mi az, amire szükségük lehet, hogyan tudnánk segíteni. Kísérletezünk, tanulunk, figyelünk folyamatosan napról napra. Egyszerűen ebben az időszakban nem is vágyom másra, csak hogy kint legyek a „határban”, imádom az illatokat, a színeket, a növényeket, állatokat. Másra nem is igazán tudok időt szánni, mindig ezt mondom, de igazából más ezekben a hónapokban nem is nagyon érdekel. A barátaim szokták mondani, mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Nagyon igaz, ők már tudják, hogy van egy jó féléves időszak, amikor csak telefonon vagyok elérhető, mert ha azt mondanám, hogy találkozzunk, valamiért úgyis lemondom, mert mindig közbe jön valami.

Spontán napok

Természetesen, amikor minden egyes nap egyfolytában megyünk, számunkra is szükséges a pihenés, de valahogy hajt minket valami megmagyarázhatatlan és nem tudunk leállni. A munkámból kifolyólag nem tervezek előre, bár ez így nem teljesen igaz, mert mindent megtervezünk, minden egyes napunkat, de azt nem, hogy mikor érek rá egy kis kikapcsolódásra. Azonban mikor váratlanul kifogunk egy esős napot, spontán pihenőt tartok és felhívom a barátokat, hogy ki ér rá aznap és bepótolom egy-két „lopott” órában az elmúlt heteket.

Téli időszak

ivana-cajina-432048.jpg

Hányszor előfordult már velem, hogy azt kaptam a fejemhez, milyen jó is nekem télen, ráérek, tele vagyok szabadidővel, mehetek telelni. Érdekes, hogy ilyenkor mindenki más elfelejti, hogy amikor a finomabbnál, finomabb koktélokat iszogatták a víz mellett nyáron, mi mezőgazdászok az alatt kint a szántóföldön izzadunk, és szívjuk magunkba a friss port. (Mondjuk, erről jut eszembe érdekes, hogy nem nagyon ismerek olyan termelőt, aki allergiás lenne a parlagfűre… ) Visszatérve igen mi télen, decemberben, januárban, vagy amikor időnk engedi, járunk el „nyaralni”.  Mindenkinek változó persze, hogy mire van szüksége, mennyi ideig tud távol lenni a gazdaságtól.

Időkorlátok

Kevés termelőt ismerek, aki több napra is ott tudja hagyni a gazdaságot. Abban az esetben, persze, ha állattenyésztéssel foglalkozunk, és nincs, aki besegítsen, akkor nem is igazán lehet szó arról, hogy egyáltalán két napra is elmenjen az ember, sőt még az egy napos kirándulás is kérdőjeles, mert valakinek mindig otthon kell lennie. Könnyebb a helyzet a növénytermesztés esetében, de valahogy nálam legalább is, egy hét a maximum, ami belefér, de jobban szeretem a hosszú hétvégés kiruccanásokat. Valahogy úgy érzem, hogy nehogy lemaradjak valamiről, bármi történhet, és ha nem vagyok otthon?

Erre szoktam mondani, hogy a mezőgazdaság a mi életünk, munkák, mely egyben a hobbink, a hivatásunk. Egyszerre tud feltölteni, kikapcsolni vagy épp munkát, aggodalmat adni.

Annyi kiaknázatlan lehetőség van egy napban, hogy nincs olyan, hogy jó vagy rossz nap, indulhat egy reggel rosszul, de befejeződhet nagyon is jól, folyamatosan változik, ez benne a kihívás.

Facebook oldaldoboz

Gazdálkodás a következő generáció szemével