Milyen a családoddal dolgozni a gazdaságban?

Számtalan kérdést tudnék ebben a témában feltenni, nagyon kíváncsi vagyok, hogy nálatok hogyan működik a kapcsolat a családi gazdaságban. Sokan azt gondolják, hogy ennél jobb nem is lehet, együtt dolgoztok együtt éltek, folyamatosan kapcsolatban vagytok egymással. Kívülállók, mindig irigykedve néznek ránk, hogy milyen jó nekünk, hogy együtt vagyunk, mert náluk a család szétszéled, vasárnapi ebéden vagy nagy ritkán ünnepnapokon találkoznak. Vajon tényleg jó helyzetben vagyunk?

daiga-ellaby-354464.jpg

Megtalálni az összhangot

Saját tapasztalatból mondom, hogy az egyik legnehezebb feladat együtt dolgozni, és közben megtartani a szülő és gyermek viszonyt egymással. Nagyon komplex mindkét esetben helytállni. El kellett érnem, hogy a szüleim bízzanak bennem, hogy ne csak a gyermeket lássák, hanem egy egyenrangú partnert is, akivel közösen tudnak döntéseket hozni. Meg kellett tanulnom az ő nyelvüket, a gazdász nyelvet, a termelési folyamatot, a partnerek való kapcsolattartást, az alkalmazottakkal való kommunikációt, a hivatali ügyek intézést és még sok hasonlót. A legnehezebb megtanulni azt, hogy tudd, mikor kell lassítani, amikor már olyan szinten vagy, hogy vannak terveid, de szüleid másképp gondolják, szerintük más a fontos. Mit csinálsz? Megpróbálod meggyőzni őket, vagy elveted az ötletedet? Volt rá példa, hogy komoly családi feszültséget okozott egy ötlet, amihez ragaszkodtam, de mivel kitartottam, kimutatással, számokkal bizonyítottam, hogy nem rossz az elképzelésem, akkor egy idő után sikerült megvalósítani, persze nem olyan tempóban, ahogy szerettem volna, de itt már átengedtem az irányítást, hogy a szüleim tempójában haladjunk.

Egy új világ

Amikor úgy alakult az életem, hogy hazajöttem, azt sem tudtam hova kapjak, nem értettem a „nyelvet”, hogyan mit is kellene csinálnom, mi legyen az én feladatom. Volt egy megszokott életem, tudtam miért kelek fel, tudtam ki a főnököm, megvolt a napi rutinom, na de itt hogyan tovább, teljesen új közeg, teljesen új munka, a megszokott napi kikapcsolódásom, a barátaim mind kilométerekre voltak tőlem. Közvetlen utasítás nem jött, akkor keltem, amikor akartam, de nem az az ember vagyok, aki beleszületett valahova, illetve csak élvezi a szülei által megdolgozott javak hozamait és nem csinálok semmit. Hogyan csináljam, miben tudok segíteni, hogy úgy, érezzem, van valami hasznom is. Nagyon nehéz olyan közegben tanulni, ahol nincs, ki betanítson, nincs, ki megmondja, mit csinálj. Magamtól kellett helytállnom, eltanulni a szakma fortélyait, ami megerősített egy olyan világban, amit addig nem ismertem.

clark-young-135152.jpg

Tanulás a gyakorlatban

Emlékszem mikor édesapámmal mentünk területre, hektárra pontosan tudta melyik terület melyik, illetve hogy melyik táblán mi van, volt és lesz pl: Z táblában 16,38 hektáron napraforgó lesz jövőre, azt sem tudtam miről beszél, de próbáltam minden percben mellé szegődni, követni minden lépését, mire sokszor feleszmélt már a kocsiban ültem várva, hogy induljunk ki a területre, hogy tanuljak, mert csak így lehet. Elsajátítottam, amit akkor tudnom kellett, hogy elinduljak a munkában, de a tanulás folyamatos. Egyre többet tudsz, egyre jobban érdekel, hogyan is áll össze a rendszer, bele kerülsz egy örök életre szóló játszmába, ahol a szereplők cserélődhetnek ugyan, de tudni kell, hogy mi is a szereped. Eltelt pár év, szépen lassan kialakult kinek mi a feladata, értem a gazdász nyelvet, képes vagyok olyan döntéseket hozni, amire pár éve még csak álmodni sem mertem.

Munka a családi vacsoránál

Az évek során nagyon sok mindenen mentünk keresztül, sok mindent átéltünk. Megtanultunk bízni egymásban, érzelmeinket ugyan még mindig magunkban tartjuk, de azért már néha megtudunk nyílni egymásnak. Együtt dolgozni a nap 24 órájában, az egyet jelent a családi kapcsolat háttérbe szorításának, mert folyamatosan dolgozunk, nem az van, hogy négy órakor hazamegyünk, a munkahelyen hagyjuk a dolgokat magunk mögött és nem foglalkozunk vele, hanem itt a téma folytonos nincs olyan, hogy majd holnap. Sokszor teljesen másképp látom a világot, egyes problémák kezelését, mint a szüleim, ebből akadnak köztünk konfliktusok, van, amikor én nyerek és van, hogy nem. Minél többet látok és tapasztalok, annál jobban érzem, hogy mit is kellene tennem, sajnos ezt nem mindig sikerül átvinnem a családi asztalnál, de nem adom fel, és azt gondolom, hogy mindennek ellenére, sikeresen tudunk együtt működni, de meg kellett tanulnunk, hogy lépjünk közösen előre.

Facebook oldaldoboz

Gazdálkodás a következő generáció szemével