Hello, én vagyok a Farmer lánya

Honnan kezdtem és hogyan is jutottam idáig? Mikor kezdtem el dolgozni ebben a szakmában, miért kerültem ide, mi volt és mi a célom, mi az, ami motivál, miért érzem azt, hogy a munkám az életem részévé vált?

clem-onojeghuo-135544.jpg

Gyerekkorom napjai

Mikor általános iskolás voltam, minden nyarat a dinnyeföldön töltöttem, nagyon nagy élmény volt, éjszakánként a nagybani piacon árultuk a dinnyét, napközben pedig dinnyeszedés és kamion pakolás volt az állandó program. A „pihenős éjszakán” pedig nyársalás. Imádtam. Úgy érzem ezek a nyarak sokat segítettek abban, hogy a szakmám az életem részévé vált, megtanultam értékelni, tisztelni a munkát és az embereket.

A mezőgazdaság, a gazdász élet egyre közelebb került hozzám, folyamatosan tanultam, figyeltem mit hogyan kellene csinálni, mi az, amire figyelni kell a termelésben. Szüleimmel jártam a mezőgazdasági kiállításokat /Bábolnai napok, Agromashexpo, stb…/ mint ahogy a mezőgazdaságban dolgozok legtöbb százaléka, mivel ezeket a szakmai utakat sokszor összekapcsoljuk egy egynapos kirándulással, nagyrészt ez volt a nyaralás, vagy csak nálunk volt ez?

Hogyan választottam egyetemet?

Egy hasonló mezőgazdasági kiránduló nap vezetett ahhoz, hogy Gödöllőn végeztem, ugyanis ott volt még évekkel ezelőtt egy mezőgazdasági kiállítás, és ott annyira megtetszett, a „gödöllői egyetem kisugárzása”, hogy mondtam a szüleimnek, hogy bármi történik egy biztos, itt fogom megtanulni a szakma alapjait. Így is lett, fantasztikus évek voltak, nagyon jó társaság, nagyon jó barátságok alakultak ki, nagyon jó volt az oktatás, rengeteget tanultam az öt év alatt. Aki csak teheti, és lehetősége van, rá annak mindenképp egyetemre kellene járnia, mert azt gondolom, hogy az egyetemi évek megadják az alapot a további sorsunknak.

Megtanít „tanulni” és „tisztelni”!

Tanulod, hogyan legyél önálló, hiszen itt már betöltötted a 18. életévet, van benned egy magabiztosság, hogy már mindent tudsz, és neked mindent lehet! Természetesen nagyon tévedsz, de megtanulod, hogy is legyél igazán az, aki szeretnél lenni, megtanulod hogyan is kell a szülői háztól távol lenni, kimosni magadra a ruhát, bevásárolni, főzni és legfőképp spórolni. Lehetőséged van arra, hogy kapcsolatokat építs, nagyon fontos az életben, hanem a legfontosabb a kapcsolat építés és annak ápolása.

Az egyetem az életre tanít!

Az első nap, ahogy belépsz az egyetem ajtaján, már el is kezded építeni a kapcsolatokat, az életed útvonalát, de persze akkor ezt nem is érzed még, de folyamatosan azt tanulod, az órán, a szünetben, a kollégiumban és így tovább. Tiszteletre és alázatra oktat, ahogy minden nap bejársz az előadásokra, írod a beadandókat, készülsz a vizsgákra, egyeztetsz a tanárokkal, nevel minket, hogyan tudjunk közösségben, csapatban működni. Nagyon sokat segített a tanulmányaimban, hogy volt kivel megosztani az adott problémákat, volt ki segítsen a felkészülésben, sosem fogom elfelejteni, hogy minden egyes este ott ültünk a kollégium aulájában 10-15-en vagy még többen és támogattuk egymást jóban, rosszban. Tanulunk és Tanulunk egyfolytában és még csak nem is sejtjük, de az egyetem az életre tanít!  

Vidéki lány a nagyvárosban.

Ezt a periódust talán nevezhetjük a dacos korszakomnak, az az időszak, amikor az egyetem után úgy gondoltam, hogy megváltom a világot. Rabul ejtett a nagyváros mozgása, a városi emberek életritmusa, a barátaimmal való találkozás munka után a Liszt Ferenc tér egyik bárjában, a szabadságom. Úgy éreztem, hogy most jött el az én időm, nem kell megfelelni senkinek, magam osztom be az időmet, a keresetemet.  Akkor azt mondtam, nem jövök haza, én biztos, hogy nem dolgozok vidéken éjjel nappal a mezőgazdaságban, hiába azt tanultam, akkor is inkább maradok a városban és találok egy jól fizető állást. Ez a korszak 4 évig tartott, a mai nap már csak nevetek az akkori saját magamon. Minden sikerült, találtam jó állást, szerettem is ott dolgozni, szerettem Budapesten élni, de aztán egyik nap felébredtem és rájöttem, hogy ez kevés, többre vágyom, úgy éreztem haza kell jönnöm.

Újra itthon.

Életem legjobb döntése volt. Hazataláltam, egyben magamra is találtam. Nehéz volt az átállás, hónapokba telt, hogy megszokjam a vidék ritmusát. A reggeli korán keléseket, ebédidőt, mikor pontosan délben jut eszedbe valami, amire nagy szükség van, de sajna kettőkor nyit a bolt. Mára teljesen átalakult az életem, továbbra is szeretem a nagyvárosi légkört, de a vidékhez húz a szívem.

Minden időszaknak megvan a maga szépsége, a mezőgazdasági termelés számomra egy igaz csoda, a pozitívumaival és a negatívumaival együtt. Jelenleg annyira sok háttérmunkát kell végezni, statisztikák, pályázatok, ellenőrzések, stb., hogy kevés idő jut magára a termelésre. Szerencsém van, mert szüleimmel megtudjuk osztani a munkát és így oda tudunk érni minden egyes területre. Mikor az irodai, hivatali teendők után végre kijutok a „határba” egyszerűen elengedek mindent és érzem, ahogy töltődöm energiával, imádom a föld illatát egy talajmunka után, csodálatosan szép tud lenni, mikor virágba borul egy repce, napraforgó, vagy egy búzatábla. Minden egyes nap tud valami olyan szépet adni számomra, ami tovább motivál.

Facebook oldaldoboz

Gazdálkodás a következő generáció szemével