Rólam

A termelőszövetkezetek a „TSZ-ek” privatizálása óta most jött el a következő generációváltás időszaka. Szüleink, az akkori fiatalság most kezd kiöregedni, most szeretné átadni az élete munkáját a következő nemzedéknek. Nyugaton a családi vállalkozás gerincét maga a család adja, náluk nem okoz problémát a generációváltás, hiszen már több évtizedes tapasztalat van a hátuk mögött. Magyarországon azonban gyerekcipőben jár, nincs tapasztalat, hogyan is kellene ezt csinálni, mi a jó megoldás arra, hogy átadjuk a meglévő tudásunkat, és a legfőbb kérdés, hogy kinek? Egy biztos, hogy a fiatalításra szükség van.

christoph-peich-129211.jpg

Hogyan lehetséges ez? Saját példámat figyelembe véve a mi esetünkben sikerült áthidalnunk a kommunikációs és generációs szakadékot. Hozzáteszem, folyamatosan tanuljuk ennek a folyamatát, nem egy-két évünk, hanem már 10 évünk is benne van, hogy most itt legyünk és ebben a formában tudjunk működni. Mára már kialakultak a feladatkörök, maga a működésünk felépítése, ami természetesen napról napra változik, de megtettük az első lépéseket együtt közösen, és ez a legfontosabb.

Úgy gondolom, hogy jelenleg egy földműves, vagy másképp egy mezőgazdász élete, munkája teljesen ellentétes a valóságban, mint ahogyan azt a kívülállók elképzelik. Az írásaimmal szeretném bemutatni, hogyan is telnek a napjaink, mi az, ami előre visz, mi az, ami motivál a mindennapjaink során. Mezőgazdasággal foglalkozni csodálatos érzés, rengeteg energiát, és erőt tud adni bármilyen nehézséggel, találjuk szemben magunkat. Jelenleg vidéken nagyon kevés fiatal él, nagyvárosokba telepedtek le, mert nem volt kilátásuk. A jövő viszont rengeteg lehetőséget rejt számukra, szükség van a fiatalokra. Ezért is tartom fontosnak, hogy megmutassam „egy mezőgazdász élete napjait”, bízva abban, hogy felkeltem az érdeklődést a következő generációban. 

Facebook oldaldoboz

Gazdálkodás a következő generáció szemével