Végig kísérnek az álmaink az életünk során?

Az elmúlt hétvégén egy kedves barátom rendezvényén jártam, ahol igen jó kis hangulat alakult ki. Alapvetően nem azt szeretném taglalni, hogy milyen jó kis buli volt, hanem hogy milyen csodás dolog történt velem. Olyan dolgot élhettem át, amiről pár évvel ezelőtt nem is mertem gondolni. Már meséltem magamról pár szót, de úgy gondoltam ez az élmény olyan érzelmeket váltott ki belőlem, hogy el kell nektek mesélnem, mi az, ami segített abban, hogy most itt legyek.

gyerkoc.jpg

Távol a céltól

Miután elvégeztem az egyetemet és elkezdtem dolgozni Budapesten, igazából minden olyan munkát elvállaltam, amiből fent tudom tartani magam, hogy ne legyen szükségem a szüleim segítségére. Abban az időszakban nem is igazán álltak úgy a dolgok otthon, mint ahogy már akkor is sokan azt hitték, hogy nekünk mindent lehet, de erről majd később. Voltatok már abban a helyzetben, hogy amikor megkérdezték mi szeretnétek lenni, vagy mit akartok csinálni, nem tudtatok rá válaszolni? Hát igen én így voltam, kerestem az utamat, kerestem, hogy mit is akarok, abban akkor biztos voltam, hogy nem akarok hazajönni és együtt dolgozni a szüleimmel a mezőgazdaságban, utólag már magam is jókat derülök ezen, de nem tudtam megmondani mi az irány. Voltam banki pénztárostól kezdve, a hitelügyintézőig minden, épp hogy csak gyorséttermi kiszolgáló nem.

Egy telefonbeszélgetés nem más

priscilla-du-preez-216790.jpg

Eltelt több év, mikor egyszer megcsörrent a telefonom és egy rég nem hallott barát szólt bele, aki megkért, hogy tudnék e neki segíteni. Miről is lenne szó kérdeztem, mikor elmesélte, hogy a szakdolgozati témájához keres anyagokat és eszébe jutottam, mert mi adott témában otthon vagyunk, erre meglepetten kérdeztem, hogy milyen dolgozat, hát utánam végeztél egy évvel, majd elmesélte, hogy igen, de maradt és most fogja befejezni a növényorvos diplomáját. Majdnem leesett az állam a meglepődéstől, mert a fiúról tudni kell, hogy nem igazán volt a tanulás mintapéldánya, és most mégis ilyen komoly tanulmányokat folytat? Semmi sem lehetetlen gondoltam magamban, ha neki sikerült, akkor ezt nekem is menni fog. Természetesen segítettem neki, de valójában ő segített nekem! Megadta az a lökést, ami elindított az úton.

A következő szeptember

Nem volt számomra kérdés, csak az lobogott előttem, hogy jelentkeznem kell, növényorvos akarok lenni, és ezért mindent meg is tettem, a következő év szeptemberében már ott ültem újra a padok között. Akkor nem is sejtettem, hogy ez a kezdeti erő, az egész életemet megváltoztatja. Örülök annak, hogy akkor bátor voltam és felismertem a lehetőséget, mert mindenki, aki közel állt hozzám, az akkori barátaim, a volt párom nem igazán értették, hogy mit is akarok, hiszen, ha elvégzem, akkor biztos nem maradok Budapesten, hogyan fogom fenntartani a kapcsolataimat? Valahol éreztem, hogy le akarnak beszélni erről, de nem hagytam magam, tudtam, hogy nem véletlen jött az a telefonhívás. Azóta is próbálok hallgatni a megérzéseimre. Persze igazuk lett elvégeztem az egyetemet, lediplomáztam, okleveles növényorvos lettem és visszaköltöztem vidékre, mert már a szakmában szerettem volna dolgozni, tanulni, tapasztalni, felrúgva az akkori kapcsolataimat, egy barátnőt kivéve, akivel azóta is jó a kapcsolatunk.

Új munkakör

josephine-amalie-paysen-97460.jpg

Eddig meg is volnánk, első számú terv kipipálva, második számú terv, a szakmában tapasztalatot szerezni, amit tudok kamatoztatni a későbbiekben a saját gazdaságnál. Hogy is mondjam ez sem ment egyik napról a másikra, találni olyat, aki szívesen tanít, aki foglalkozik veled a saját dolgain kívül. Valahogy úgy éreztem nem találok megfelelő mentort, mert egyszerűen senki nem ér rá tanítani, hiába volt meg elméletben az anyag, tisztában voltam a hatóanyagokkal, mi mire jó és így tovább, de a szakmai gyakorlati háttér, a tapasztalat nagyon hiányzott.  Az időzítés, az előrejelzés, a csapdázás, gyomfelvételezés, a pontos meghatározások, nem beszélve az egyes cégek különböző termékeiről, mit használjunk, mi az, amiben ott van a hatóanyag, de mivel néznem kell a költségeket is, számít, hogy milyen áron, és még megannyi kérdés, amire egyelőre, nem tudtam a válaszokat. Édesapámnak volt egy jó kapcsolata, aki besegített neki, egy-egy szakmai kérdésnél, ezért első körben megkerestem őt, hogy hátha tudna nekem segíteni. Természetesen mivel rengeteg ügyfele volt és van is jelenleg, ezért vállalni ugyan nem tudott, de hasznos tanácsokat ad a mai napig, ha hívom. Javaslatára adtam be az önéletrajzomat egy növény védőszereket forgalmazó céghez.

Ismerkedés a növényvédelemmel

Elsőre sajnos nem választottak ki az állásinterjún, nagyon le voltam törve, de nem adhatom fel gondoltam, ezért addig is sikerült elhelyezkednem, mint falugazdász, de ez is egy másik történet. A következő évben azonban megcsörrent a telefonom, attól a cégtől hívtak, hogy esetlegesen érdekel e még a munka, ugyan egy másik megyébe keresnek embert, de ha gondolom, már kezdhetek is. Természetesen elvállaltam, nagyon örültem a megkeresésnek. Mondanom sem kell mivel tapasztalatlan kezdő voltam, minimális fizetést kaptam, ami pont elég volt, hogy hónapról hónapra tudjak létezni, de nem érdekelt, csak az, hogy tanuljak, ennél jobb lehetőségem nem lesz. Több évig voltam a cégnél, alapjában véve még mindig ott lennék, de be kellett segítenem a családi gazdaságba egy fenékkel pedig két lovat megülni….. Hálás vagyok azért az évekért, rengeteget tanultam, megismertem a gyártókat, megismertem a növény védőszereket, megismertem több termelőt, ami mind mutatta, hogy merre haladjak tovább. Tudtam, hogy ez az, amire vágytam, éltetett a tanulás a fejlődés, amit folyamatosan tapasztaltam. Természetesen a mezőgazdaságban minden év más, újabb kártevők, kórokozók, gyomnövények, stb. jelennek meg, mindig hozhat újat az év, ezért a tanulás nem áll meg csak átalakul a környezet.

Egy asztalnál egy példaképpel

kevin-curtis-3308.jpg

Az akkori főnököm, a cég tulajdonosát ámulattal nézetem, nagyon tiszteltem már akkor is a munkásságát, ahogyan vezeti a céget, mind szakmailag, mint emberileg, bár számomra a havi értekezleteken kívül elérhetetlennek tűnt. Valahogy megmagyarázhatatlan volt, hogy úgy éreztem meg kell, hogy feleljek, nem okozhatok neki csalódást, pedig csak a nevemet tudta, és az eladási eredményeimet. Ti voltatok már így, hogy meg akartok felelni és nem is érted miért váltja ki belőled ezt az az ember? Hat éve jöttem el ettől a cégtől és most egy rendezvényen egy asztalnál ültünk és beszélgettünk. Hihetetlen érzés volt átélni, hogy most partnerként tudunk beszélgetni, elmúlt a megfelelési kényszer, csak egyszerűen beszélgettünk a mindennapokról, a családról, a munkáról, a mezőgazdaságról, nyaralásról stb., majd úgy köszöntünk el, mintha barátok lennénk. Biztos vagyok benne, hogy nincs tudatában, de ennek az embernek is rengeteget köszönhetek, hogy most itt vagyok, és azzal foglalkozom, amit imádok.

Tényleg igaz a mondás „Merj nagyot álmodni”, ennyi év után most érik be nagyon sok olyan régi álom, amit meg sem mertem gondolni!

Facebook oldaldoboz

Gazdálkodás a 21. században